Advent

Az ádvent ugye a Karácsony előtti 4 hetes időszak, várakozás, felkészülés a Karácsonyra. A Karácsony ugyebár, akár vallásos, akár kultúrtörténeti szemszögből nézzük is, mindenképpen egy pozitív ünnep: a Megváltó eljövetele, a fény ünnepe, a boldogság, az öröm és a béke ünnepe, ugye mint egynémelyeknél május elseje.

Az ádvent tehát ugyanúgy egyértelműen pozitív kell legyen, hiszen egy szép ünnepet nem várhatunk keserű szájízzel. Mi, magyarok, lássuk be őszintén, nem vagyunk egy nagy örülős népség. Nálunk ugye egyházilag is a legszigorúbb, legpesszimistább egyháznak van a legnagyobb súlya. (Erről majd máskor…) Azon kívül – történelmi okokból, ugye – eléggé egy boldogtalan és sanyarú sorsú nép a mienk. Amikor pedig örülni kellene, akkor nem örülni próbálunk, hanem csak a nyugat örömét majmoljuk.

Persze, nyugat, vágjátok a fejemhez, de Stockholm inkább észak, mindamellett, hogy persze nyugat is. :) Naszóval, azt hiszem, hogy kis gyermekkori élményeimet leszámítva, ott találkoztam először felnőtt fejjel az igazi ádventtel. Mert az ádvent örömteli készülődés legyen, nem könyörtelen bűnbánat, és nem fékevesztett vásárlás. Ott volt vásár is, kisebb, mint a mieink, és volt örömteli készülődés is. És akkor, ami igazán megfogott, hogy nyoma sem volt a görcsös kapkodásnak, szorongásnak. Jó példa rá, hogy nálunk a 4 gyertyából – a római katolikus egyház szabályainak megfelelően – 3 lila, ami a bűnbánat színe, és egyetlen gyertya rószaszín, ami az öröm színe. Miért nem lehet fordítva? Az első legyen lila! Bánd meg a bűneidet, gondold át a dolgaidat, esetleg vásárolj be, aztán legyen három boldog heted, amíg örömtől repeső szívvel várakozol. És ne arra várj, hogy mit fogsz kapni, hanem, hogy amit adni fogsz, azzal mekkora örömet okozol!

Készülj fel lélekben az ádventre! Ne légy haragtartó, és ne bánts meg másokat. Próbálj meg mosolyogni, ne bután, hanem szívből jövő boldogsággal.