dogma kilencvenöt

Van ugyanis, ama bizonyos dolog, amit eredetileg Dogme 95-nek hívnak, inglisben az már Dogma 95, nálunk meg már sokszor csak annyi, hogy dogmafilm. A dogma egy 10 pontos lista tulajdonképpen, lehet szabály, vagy afféle útmutató. Amikor a pókember életre kel a vásznon, amikor űrhajók rohangálnak összevissza, meg lézerkardokkal csapkodnak… Talán nem én vagyok az egyetlen, aki nem tudott ilyenkor nem arra gondolni, hogy ezen film elkészítésének célja nem a nevelés, vagy nem valaminek az átadása volt, hanem az extraprofit a filmstúdió számára. Lehet persze, hogy jómagam vagyok a kretén, hogy mondanivalót és egyáltalán bármit várok a filmtől, de mégis, valahogy nem vagyok ezzel egyedül, legalábbis remélem. Persze, lehet sok pénzből is jó filmet csinálni, hiszen kaptunk már a filmtörténelemtől Forrest Gumpot is és lehet persze kevésből is szart csinálni, ilyenre is láthattunk már példát. De most lássuk a Dogma 95 szabályait:
1, Helyszín. A filmforgatásnak egy létező helyen kell zajlania, nem építhetünk fel egy várat az ostrom kedvéért például, bár ezzel a jelenettel konkrétan más bajok is lennének, a lényeg a vár, hogy nem szabad építeni olyat csak úgy. Ez a kitétel és majd még pár másik lehetlennő teszi a jövőben játszódó, valóságtól elrugaszkodotabb filmek alkotását, a dogma tehát inkább hétköznapi, velünk élő problémák bemutatását, egy magasabb szintű jellemábrázolást szolgálhat.
2, A hangok. A hangokat nem szabad utólag hozzákeverni a képi anyaghoz, és fordítva, illetve zenét sem szabad használni. Ez is talán az egyik oka annak, hogy a Dogville inkább kísérleti, semmint dogma film. Mert ugye a láthatatlan ajtók csapódása, khm…
3, A kamera. A kamera csak kézi kamera lehet, ezen kívül tilos mindenféle építmény a kamerának, mint ugye a sínes megoldás, vagy a daru. (Egyiknek sem tudom a szaknevét.) A kamera és a helyszín kapcsolatáról annyit ír a szabályzat, hogy a kamerának ott kell lennie a helyszínen, azaz nem lehet helikopterből kamerázni, vagy mondjuk autóból a várost, vagy a ház tetejéről a várost.
4, A film csak színes lehet, fekete-fehér nem. S ha már itt tartunk, a mesterséges megvilágítás is tilos. (Egyedül annyit lehet, ha jól értem, hogy ha már túl sötét van, akkor a kamerára lehet rakni egy lámpát.)
5, Nem szabat használni szűrőket, optikai utómunkákat. Vagyis a felvételnek a kézi kamerával kell olyannak lennie, amilyent a vásznon szeretnénk, nem lehet olyat, hogy, felveszem, leszarom, majd utólag a srácok színbe hozzák, mert olyan nincs.
6, A film nem tartalmazhat látszólagos akciókat, azaz gyilkosságot például, (mű) fegyvert, ilyesmit.
7, Az időbeli, és a földrajzi elélienesedés nem megengedett, tehát a filmnek “itt és most” kell játszódnia. Ha megbézzük ezt, és az előző pontot, és hajlandóak vagyunk kicsit gondolkodni is, akkor igen, rájövünk, hogy a filmek 99%-a nem felel meg ennek a kritériumnak. Nem jétszódhat a film a múltban, nem játszódhat a jövőben sem, és nem támadhatnak meg minket ufók sem. Érdekes, de menjünk tovább!
8, A film nem kategorizálható, azaz nem felelhet meg egyetlen zsánernek sem, nem mondhatjuk azt, hogy krimi, vesztern, akármi.
9, A filmet 35mm-es celluloid szalagon el kell küldeni az Akadémiának, ami ugye a dán filmművészeti itézményt jelöli. (Régen az Akadémiától kellett venni a filmet, de ezen már egyszerűsítettek.) Itt jegyzik meg azt is, hogy a film nem lehet szélesvásznú, az aszpekt ráció igenis 4:3, punk-tum.
10, A rendező nem kaphat hitelt, ha jól értem a “The director must not be credited” mondatot. Nem jól értettem, tehát: A rendezőnek nem kell hitelesített rendezőnek lennie. Nah.

Lássuk tehát, mit is eredményez(het) a dogma szabályzata: Pont annak az ellentetjét, ami ma a filmipart jelenti. Pont ez a lényege, hogy a megaköltségvetésből készülő, effekthegyekkel teletűzdelt, gyenge jellemábrázolásokat kifejtő alkotások helyett kaphassunk valami olyat, ami emberi. Ami itt játszódik köztünk, a jelenben, nem egy aszteroidán, vagy az óceán fenekén, szörnyek között. A dogmát a remeteséghez hasonlítanám, amikor valakinek már elege van a világból, és elvonul egy lakatlan szigetre, vagy egy barlangba a hegyek közé. A szabályok egyszerűnek, világosnak tűnnek, s egy kicsit talán olyan, mint a böjt: egyszerűen meg van mondva, hogy nem eszel húst, hanem csak kenyeret és vizet, de ugye a böjt sem mindig egyszerű, hiszen az itt leírt szabályok sok eseteben más megközelítést kívánhatnak, kívánnak, mind gondolatilag, mind technikailag. Az eredmény? A filmkészítés minimalizmusa. Erőteljes színészi játék, a minimális technika minden adottságát kihasználó stáb, és a végén egy felesleges sallangoktól mentes FILM lesz, ami végre abba a kategóriába sorolható, hogy kapunk is tőle valamit. S valahol talán ez is a filmművészet lényege: olyan filmeket alkotni, amelyek elmondanak nekünk valamit, olyanokat, amelyeknek nem a szórakoztatás a mindene. A szórakoztató filmet majd megnézed máskor, amikor a dogmafilm és a világ fájdalma együtt már túl sok, és valami mást szeretnél. :)

Jó filmélményt mindenkinek!

Az emberiség labirintusa

Mint ahogy már pár posztomban írtam róla, szerény véleményem szerint az ember legnagyobb és legfélelmetesebb ellensége önnön maga. Az ember az egyetlen élőlény a golóbison, mely képes saját faja iránt érzett gyűlölet révén kiírtani saját faját. Hogy nem mondok nagy őrültségeket, azt szerintem mi sem bizonytja jobban, mint a huszadik századi népirtások.

Esküvők, temetések

(‘csába, nem tufom hogy kezdjem el…) A cím oka Goran Bregovic munkássága, a Kármenben is szerepelt Wedding and Funeral Band, illetve az opera előtti – annak hanganyagával részben egyező – “tales & songs from weddings & funerals” című albuma, amely nagyjából a hasonló címü norvég film, a “musikk for bryllup og begravelser” film zenéje.

Prikrájm

Azt hiszem a svédek humora a legjobb… (Az angoloké mellett természetesen.) De csak szépen sorjában…

Dnyevnoj Dozor

Tegnap végre valahára megtaláltam a trailereket is a filmhez, amiket most akkor megosztanék veletek is. A film első részéről beszámoltam már régebben, itt olvashatod.

Ki mit tud?

A közönség segítségét szeretném kérni, mert nem bírok megemészteni valamit. De tényleg! Itt motoszkál, és nem tudom hova tenni a dolgot az emberi értelem szintjén.