Előre!
Ordítottad te is, nem? Úttörő voltál, emlékszel? Mindegy, én nem voltam, emlékszem, engem megpróbáltak megalázni azzal, hogy nem kiabálhattam, azt, hogy előre… Előre, de hova?
Előre a sztálini (lenini) úton
Van egy út, amely alapvetően a közösség boldogulásának kedvez. Ahol a javak közösek, ahol együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt izzadunk, együtt pihenünk. Ahol együtt termelünk, majd utána egymás között osztjuk el a munka termését is. Semmi sem a mienk, ugyanakkor mégis minden a mienk. Semminek nincs ára, ha egyszer nincs magántulajdon. Közösségünk – az állam – nevel fel minket, bölcsődében, óvodában, iskolában, gimnáziumban, egyetemben. Az állam az általunk megtermelt javak egy részét osztja vissza az egyetemeknek, nekünk így ingyen van a tanulás úgymond, hisz a munkákkal fizettünk érte, mással nem tudnánk, hisz magántulajdonunk nincsen.
Persze más aspektusból a dolog ennyire azért nem szellemi. Emberi természetünk miatt a magántulajdon felhalmozására törekszünk, vágyaink vannak, amelyeket ki akarunk elégíteni. Nem elég a tanácstól kiutalt lakás, nem elég a heti egy szabadnap. Semmi sem elég igazán soha. Ennek folyományaként 40 év után a paradicsomi állapot végetért. S mindenki az egyed felemelkedését várta, ahol mindenkinek a személyes teljesítményétől függ, hogy meddig juthat el, mennyi tulajdont halmoz fel. A kapzsiság is emberi vonás. Ha már dolgozott érte egy bolhányit is, annak elefántrészét akarja magának az ember, az államnak – a szükséges rossznak – csak a minimálisat, vagy ha lehet, annális kevesebbet. Semmit nem adna ki az ember a tulajdonából, ha még orvoshoz megy, az is ingyen legyen, az út is, a benzin is, minden.
Nem akar az ember adózni sem túl sokat, az iskola is legyen ingyen, az orvos is, a pap is, és a koporsó is…
A Harcosok Útja a “busido”
Az élet harc. Amióta nem tesznek mindent a felnőtt alá, amióta nem ad meg mindent az állam, amióta beletörődik mindenki, hogy fizet mindenért… Szüntelen szélmalomharc az egész. És talán néha azt hiszi, valaki is, hogy ha többet ad valamiért, akkor még a halálból is visszahozzák a soha igazán nem szeretett elhúnyt társat, csak mert már nincs semmi közösség csak az egyén, egyedi boldogsága. És hiába a pénz folyamán, az orvos nem lesz jobb, ha több pénzt adnak neki, az egyetemen okosabb sem lesz senki, ha többet fizet. Harc. Hiábavaló harc. Holott az eredeti harc nemes volt és tiszta, és ha az ember újra legelőször önmagával kelne harcra, önmagát tanulná meg legyőzni, akkor önmaga útját járná, önmagát nevelné, önmagát gyógyítaná. Harca nem lenne hiábavaló, és bölcsessége több lenne, mint amennyit az egyetemen beléje vertek volna használhatatlanul.
Nincs más út, csak az Isten útja
Isten útja a szeretet, a boldogság útja, olykor kissé önfeláldozás is. Olykor kissé áldozat is. De nem árt senkinek, és idézném a szeretethimuszt is, persze. Isten útja, az Isten adta bölcsességgel járható, megadva a kiráynak, ami a királyé, Istennek ami az Istené. Nemdebár?
Epilógus
Magyarok vagyunk, hiába, szokták volt mondani a marsról jöttünk. Talán annyira furcsák vagyunk? Mert hiszen összefogni is talán csak tizen tudunk, családaink lázadoznak családaink ellen. Szánalmas apró csetepatékban forgácsoljuk fel magunkat, és nincsen egységes koncepciónk semmire sem. Nem tudjuk mit akarnuk, a kommunizmusnak a végét, de a “szolgáltatásainak” örökségét, semmiért nem fizetést, kenyeret háromhatvanért, ingyen egyetemet, de mellette kevesebb adót, rengeteg pénzt, kérkedést, igénytelen sznobizmust, igénytelenséget, dáridót, a munkanélküliség eltörlését, ész nélküli mértéktelen gazdagságot. Ezek vagyunk. S közben egyetlen poros úton nem vagyunk képesek végigmenni egy irányban, mert van aki gyorsabb, van aki megállna, és bár csak egy kocsi fér el az úton, mi ketten mennénk egymás mellett, közben van aki vissza is fordulna, a kocsik összeakadnak, és még az út mellett a porban fürdő verebek is rajtunk röhögnek. Furcsa figurák vagyunk, izöntit?
19 March 2008
The Renaissance III.
Igen, a reneszánsz nem maradt annyiban, tehát beszélgessünk kicsit róla.
Tovább »26 October 2007
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Tovább »12 August 2007
Let's visit the Frenchman!
Mostanában néha ez jut eszembe, igen, hogy ha már itt élünk a Mátrix-ban, meg kellene látogatnunk olykor a Franciát, a merovingiait. Ugyebár a vendéglőjében az ok és okság témájában tartott anno okosítást a kiválasztottnak.
Tovább »24 May 2007
Halihó, hirvígó ögen!
Az előző poszthoz szánnék némi kiegészítést. Nem mintha nem lenne eléggé hatásvadász hatásos de mi előtt mindenki elfordulna tőlem hogy mekkora antiszemitacionista vagy kommunistanáci vagyok, mondanék még pár dolgot:
12 March 2007
Halihó, hirvígó!
Épp a Mindless Self Indulgence Straight to Video című száma szól, abban van ez a poéntos kis mondat, onnan loptam másoltam. S ma megint kivételes alkalom lesz, mert az általam oly’ ritkán preferált témához szeretnék hozzászólni: Tessék tehát figyelni, politikai cikk jön!
12 March 2007
