Egyszer volt, hol nem volt...

Hát igen, kezicsókolom, a blog sem halt meg. Tudom, az elmúlt kétszázötvenegynehány nap sok volt, de hiányzik a blogolás, és sok elmúlt dizájnterv után végre olyat is sikerült szülnöm, ami tényleg tetszik… Szóval hamarosan visszatérek…

Krisztus után...

…számoljuk most az időt, de igazából csak nagyjából, mert nem akkor volt semmi, mint amikor lett volna. S hogy mi mikor lesz? Na ez jó kérdés, mert az idő baromi viszonylagos: az, hogy “gyorsuló világunk” mára már közhely, ugye. Az én kicsi világomat most más köti le.

Ingmar önmagát hibáztatja

Ingmar a dombtetőn álló templom felé biciklizett nagy bőszen. Távolról már felhősödött az ég, a szél olykor megélénkült, bele-bele kapott Ingmar kardigánjába, játszadozott vele, meg rángatta kicsit, majd elengedte, mint ahogy a macska játszik az egérrel, futtatja, elkapja, elengedi… Annyi különbséggel talán, hogy a szél nem akarta megölni Ingmart.

1 hónappal ezelőtt...

Te mi a f_szért blogolsz?

Kérdezte tőlem kedves háer-manci, majd gúnyos mosolygások közepette megjegyezte még az elkövetkezendő órában párszor, hogy a békávé, ugye?

The Renaissance III.

Igen, a reneszánsz nem maradt annyiban, tehát beszélgessünk kicsit róla.